Amikor én még fotós voltam
A Smith család évek óta hiába várja a gyermekáldást, így nagy nehezen arra az elhatározásra jutnak, hogy fogadnak egy bérapát. A nagy nap reggelén Mrs. Smith idegesen várja a jelentkezőt. Eközben egy házaló fotós csenget be az ajtón, hátha sikerül egy kis munkát találnia. Mrs Smith ajtót nyit...
- Jó reggelt asszonyom, azért jöttem... - Óoo, tudom miért jött. Már nagyon vártam - mondja Mrs Smith. - Tényleg? - lepődik meg a fotós. - Nagyon jó. Tudja, a gyerekek a specialitásom. - Ebben bíztunk a férjemmel. Jöjjön be és foglaljon helyet! Hamarosan Mrs Smith a tárgyra tér: - Nos, akkor hol kezdjük? - Bízzon csak mindent rám! Azt hiszem, kettőt csinálnék a fürdőkádban, egyet a kanapén és talán néhányat az ágyon. Esetleg a nappali is mókás lehet... - Fürdőkád, nappali? Nem csoda, ha a férjemnek nem sikerült eddig. - Nos, asszonyom, senki nem tud minden alkalommal tökéletes dolgokat produkálni. De ha kipróbáljuk több pozícióban, különböző irányokból, biztos vagyok benne, hogy elégedett lesz az eredménnyel. - Úristen, az nagyon sok... - sóhajtja Mrs Smith. - Asszonyom, az én szakmámban az embernek muszáj időt szánnia a munkájára. Meg tudnám csinálni öt perc alatt is, de biztos vagyok benne, hogy elégedetlen lenne vele. - Hát, nem is tudom... - motyogja Mrs Smith. A fotós előveszi a tárcáját és kihúz belőle egy sorozatot a legjobban sikerült gyerekfényképeiből. Megmutatja az elsőt: - Nézze csak, ezt például London belvárosában, egy busz tetején csináltam! - Uristen! - kiált fel Mrs Smith előhúzva zsebkendőjét. - És ezek az ikrek is elég jól sikerültek, pedig az anyjuk nagyon megnehezítette a dolgomat. - Megnehezítette? - Igen. Végül ki kellett mennünk a Hyde parkba, egyébként nem is sikerült volna. Képzelheti, milyen nehéz volt ott a sok ember között. Annyian jöttek oda, hogy négy-öt sorban is lökdösték egymást. - Négy-öt sorban? - kérdezi Mrs Smith tágra nyílt szemmel. |