Egy jó akcióhőst lehetetlen sokáig a véka alatt tartani. Csupán néhány hónappal azután, hogy tanúi lehettünk Rocky Balboa (Sylvester Stallone) >>>
Die Hard 4.0 - Legdrágább az életed
Egy jó akcióhőst lehetetlen sokáig a véka alatt tartani. Csupán néhány hónappal azután, hogy tanúi lehettünk Rocky Balboa (Sylvester Stallone) ringbe való triumfiális visszatérésének, máris itt az új élvezeti forrás. Bruce Willis leporolta válláról a 12 éves port és John McLane-ként visszatért filmvászonra a "Die Hard" sorozat legújabb filmjével "Die Hard 4.0" címmel.
Az eredmény egy akcióval telepakolt, egyáltalán nem lejárt lemeznek tűnő és kategóriájában valószínűleg az idei nyár legjobb filmje lett.
Az elején a történet talán egy kissé kuszáltnak tűnik. Jonh McLane-t visszahívják, amikor kiderül, hogy terroristák össze akarják omlasztani Amerikát méghozzá olyan módon, hogy számítógépek segítségével tervezik kiiktatni a közlekedés, telekommunikációs, financiális és áramszolgáltatási rendszereket. Ez a finom módszer viszont ne tévessze meg önöket, mivel a "Die Hard 4.0"-ben felhalmozott akció és a vérontás egy hajszálnyival sem marad le a sorozat ezelőtt kiadott részeitől. Len Wiseman (Underworld) rendező a vagány terrorista nőktől kezdve a lökhajtásos vadászgépekig
minden féket kiengedett annak érdekében, hogy bebizonyítsa, a "Die Hard" a digitális korban is megállja a helyét.
Természetesen vannak túlzásba eső jelenetek és néha (különösen a vége felé) úgy tűnik, mintha nem a "Die Hard 4.0" lenne, hanem inkább a "Két tűz között 2"-t (True Lies 2) néznénk, de azért javarészt abszolút bomba a film.
Willis, mint ahogy azt már tőle megszokhattuk, teljesen azonosul John McLane-nel, aki ugyan úgy szórja a bölcsmondásokat, mint a golyókat, s teszi mindezt egy átlagember magatartásával.
A mellélszereplők is kitűnőek, Willis segédje, a számítógépzseni Justin Long, Timothy Orlyphant mint fő ellenség, Maggie Q és Cyril Raffaell mint két akrobatikus tehetséggel megáldott ellenfél, nembeszélve Kevin Smith karakterét, a kegyetlen számítógép géniuszt, "The Warlock"-ot.
Maga a cselekmény sem akármi, megmozgatja a fantáziát és képes nagyon is hihetővé
tenni a terrorista veszélyből fakadó "mi lenne ha" szcenárió felállást. Wiseman mindjárt az elején félreoszlat minden kétséget, amely esetleg felmerülne bárkiben is a minőséget illetően. Indításként, mintha csak a régi szép idők emlékére tenné, egy pulzusnövelő tűzharccal és egy idegfeszítő autó - helikopter konfrontációval indít.
Ügyesen eltalálja az egyensúlyt a dráma és a komédia között, ezenkívül van benne gyengédség is (nem irritáló mértékben), de helyenként az erőszak rovására (amiből sok a higított változat).
Azért akadnak hibák is. Egy új, veszélyben lévő családtag bemutatása csak azért, hogy McLane-nek nehezebb dolga legyen egy hátralépés, ugyanúgy, mint az a sok "amerikai zászlólengetés". A vadászgép jelenet pedig talán egy kicsit túl nagy lépés - ez az a pont, ahol a nézők esetleg a mennyezetre emelik tekintetüket.
Viszont a film javarésze kimondottan élvezhető, sőt olyannyira, hogy néha az embernek kedve támad hősünket idézve egy jó nagy "Jippi já-jéj"-t kiáltani.
