A nyitó jelenet elég egyértelmű. Adam (Ulrich Thomsen) leszáll a buszról egy tipikus dán falu határában. Kukoricatáblák amíg a szem ellát, a távolban takaros kis fehér templom. A templom Ivan (Mads Mikkelsen) irányítása alatt áll, hozzá osztották be a hajdani elítéltet, erkölcsi és mentális rehabilitáció céljából. Adam szűkszavú, csökönyös és agresszív, továbbá alig várja, hogy elhagyhassa kényszerűségből elfoglalt, idilli tartózkodási helyét, visszatérhessen a városba bőrfejű barátaihoz és ismét élvezze mindazt, ami értelmet ad az életének: a fajgyűlöletet, a részeg dulakodásokat, a verekedéseket.

Amikor a végtelenül komoly és sótlan Ivan megkérdezi Adamtól, hogy mit szeretne elérni tartózkodása alatt, Adam tréfásan azt feleli, hogy szeretne sütni egy almás pitét. Váratlanul éri, hogy Ivan komolyan veszi a választ és megbízza a kertben álló öreg almafa gondozásával. Ivannak van két másik vendége is: Gunnar, a szebb időket látott, hajdanvolt teniszező, aki alkoholba fojtja kudarca felett érzett bánatát és Khalid, az örökké zabos arab emigráns, aki benzinkutakat fosztogat, hogy így mérjen csapást a multikra. Hamarosan csatlakozik hozzájuk Sarah (Paprika Steen), egy terhes nő, akinek megmondták, hogy gyermeke minden bizonnyal fogyatékosan jön majd a világra.

Thomsen élvezetes alakítása Adam szerepében, tökéletesen jeleníti meg a gyanakvásnak, a fanatizmusnak és az ostobaságnak azt az egyvelegét, ami arra indít egy gonosztevőt, hogy Hitlert imádja.
Ivan összetettebb, ráadásul olykor karikatúrába hajló karakter, ami nagyon megnehezíti a vásznon való megjelenítést. Kezdetben leginkább egy bogaras cserkészparancsnokra emlékeztet, de utóbb kiderül, hogy komoly gondok vannak vele, képtelen elfogadni, hogy fia agyszélhûdést kapott, felesége pedig öngyilkos lett.
A szerepek lassan, fokozatosan megváltoznak: idővel kiderül, hogy nem Adam szorul segítségre, sőt, ő az egyetlen józanésszel bíró ember a társaságban. Fölöttébb vonakodva bár, de mégis egyre inkább ő gondoskodik a többiekről.