Az a két kifejezés, hogy „egészségügyi ellátás” és „vígjáték” aligha szokott ugyanabban a mondatban felbukkanni, de az Oscar-díjas rendező, Michael Moore legújabb filmjében, a Sicko-ban (gumikesztyűs) kéz a kézben haladnak egymás mellett.

A film több átlagos amerikai állampolgár ügyének bemutatásával nyit, akiknek életét szétzilálta, tönkretette – és néhány esetben bevégezte -, valamiféle egészségügyi ellátási katasztrófa, így nyilvánvalóvá válik, hogy a válság nem csupán azt a 47 millió polgárt érinti, akik biztosítás nélkül élnek, hanem azokat is, akik lelkiismeretesen fizetik járandóságaikat, ám a bürokrácia bármikor lesújthat rájuk is.A rendező magával visz minket egy földkörüli útra, amely során olyan országokat látogatunk meg, mint Kanada, Nagy-Britannia és Franciaország, ahol minden állampolgár alanyi jogon részesül ingyenes egészségügyi ellátásban. Végezetül olyan mentőmunkásokat mutat be, akik immunrendszeri betegségekben szenvednek, ám az Egyesült Államokban megtagadják tőlük a megfelelő orvosi ellátást.

A Sicko ugyanazon a provokatív és szenzációvadász ösvényen jár, mint a rendező előző filmsikerei, az Oscar-díjas Kóla, puska, sültkrumpli és minden idők legsikeresebb dokumentumfilmje, a Fahrenheit 9/11. Az ostoba és néha kegyetlen amerikai egészségügyi ellátási rendszer szívvel-lélekkel felvázolt portréja, melyhez Mark Twain és a híres amerikai komikus és társadalomkritikus, Will Rogers, nyomdokaiban járva a humort használja eszközéül.